A Makói Állat- és Természetvédő Egyesület 2002 februárjában alakult meg néhány olyan ember kezdeményezése nyomán, akik szükségesnek látták, hogy a városban kóborló gazdátlan állatok sorsa megnyugtatóan megoldódjon. A szerveződés nagy lendülettel indult el, ami azt bizonyítja, hogy a makóiak többségében él az igény a humánus állattartás megvalósítása iránt.
Tagságunk összetétele változatos Vannak köztünk diákok, pedagógusok, jogászok, szakmunkások, nyugdíjasok. Egyesületünkbe be lehet lépni rendes vagy pártoló tagként, ennek köszönhetően nemcsak azok jöhetnek közénk, akik tényleges személyes jelenlétükkel tudnak részt venni állatvédő-mentő tevékenységünkben, hanem azok is, akik elviekben vagy anyagiakban támogatni akarnak bennünket céljaink megvalósításában.
Tevékenységünk többek között a kóborló vagy feleslegessé vált állatok sorsának megoldására irányul. Igyekszünk javítani a sintértelepen tartózkodó állatok helyzetén, és próbáljuk megoldani azoknak az állatoknak a sorsát, akiktől gazdáik valamilyen oknál fogva kénytelenek megválni. Nagyon sokan hívják az egyesület telefonszámát. A hívások többsége feleslegessé vált vagy elveszett kutyákról, cicákról szól; előfordul, hogy sebesült vagy beteg állat megmentéséhez kérik segítségünket. Mi minden segítséget szívesen veszünk, hiszen a fent említett feladatok megoldása nemcsak emberi, de anyagi erő ráfordítását is igényli, és az „egyesületi zseb” úgyszólván nagyon vékony.
A legnagyobb gondot az okozza, hogy az egyesületi tagok önkéntes munkában végzik feladataikat, a nap 24 órájában nem tudnak rendelkezésre állni.A befogott vagy befogadott kutyusok annál a néhány egyesületi tagnál találnak ideiglenes szállást, akik vállalják az idegen, olykor beteg, ápolásra szoruló állatok gondozását. Az a tény, hogy ilyen kevés az ideiglenes befogadónk, nagyon megnehezíti a munkánkat, és előfordul, hogy helyhiány miatt le kell mondanunk egy-egy állat életének megmentéséről. Ez az egyesületi munka legnehezebben kezelhető és érzelmileg legmegterhelőbb területe.
Terveink között szerepel a befogadói hálózat bővítése, és egy olyan információs bázis létrehozása, amelyből az érdeklődők állandóan figyelemmel kísérhetik az egyesület tevékenységét, és amely koordinálná a városban az állatuktól megválni szándékozók és az állatot befogadni kívánók, esetleg elveszett kutyát, macskát keresők egymásra találását.
Az állatmenhely létrehozása sajnos csak távlati céljaink között szerepel, ahhoz, hogy realitássá váljon ez a sürgető igény, meg kell teremtenünk a hozzá szükséges anyagi bázist. Ehhez pedig az egész város összefogására szükség lesz!